Hát ezt is megéltük. Eljött a mai nap és egy új korszak. Nevezhetem annak, mert mindenki ezt várja a kétharmadtól és jó eséllyel sok változást fog hozni. Hogy milyet, nem tudom. Majd kiderül.
A magam részéről elég szkeptikus vagyok az elkövetkezendő négy évvel kapcsolatban, részint túlságosan demokratikus beállítottságú vagyok és emiatt egy ekkora felhatalmazás a kormányzásra nekem egyáltalán nem szimpatikus, félelmet keltő.
Kétharmad ide, vagy oda, nézzük sorba, hogy melyik parlamenti párttal mi a gondom:
FIDESZ-KDNP: Bebizonyították azt, hogy nyilvánossá tett program nélkül is lehet választást nyerni. Nekem a hangzatos szavak nem elegek, fontos lett volna látni, hogy mégis, ezt hogyan képzelik el. Egy heti hír volt, hogy a gazdasági tárcák élére jelöltek között is mekkora különbségek vannak, ami számomra azt mutatja, hogy még azt sem tudja a jó eséllyel kormányt alakító párt, hogy merre induljon el. Problémás számomra, hogy miért kádár-rendszer béli jóságokkal kampányoltak. Értelmes ember nem hiszi el, hogy nem lesz gázáremelés, világpiacon vagyunk, ha tetszik, ha nem.
MSZP: Bebizonyították azt, hogy hogy lehet elbaszni hét és fél évet. A maradék, utolsó fél év volt az, amire azt mondom, hogy valamit villantottak is, vagy végre valaki szakemert is raktak a kormánykerék mögé. Lehet vitatkozni, hogy jó, vagy rossz ember volt-e, de elvitathatatlan azt hiszem, hogy az utóbbi nyolc évben ez a fél-egy év volt az egyetlen értékelhető momentuma az MSZP-nek. Sokáig úgy gondoltam, hogy Ferenc bácsinak nem kellene lemondania, mert megmondta a tutifrankót. Neki is veselkedtek, hogy csináljanak valamit, de a felháborodott nép három évig esélyt nem adott neki a javításra. Igen, ezt magunknak köszönhetjük. Viszont Feri bácsi hamarabb is észrevehette volna, hogy ennek így semmi értelme.
Jobbik: Egy radikális párt bekerülése akár jó is lehetne, ha a radikális szót nézzük. A politikai kultúrában radikális változás kell, viszont nem ilyen radikális, amit én tőlük várok. Jó példa erre Vona Gábor bácsi gárdás mellényvillantása. Sólyom László nem a legszimpatikusabb köztársasági elnököm, de bevallom, a mai közleménye ezzel kapcsolatban teljesen helytálló meglátásokat tartalmazott. Hogy esküszik valaki a törvényekre, ha maga éppen törvénytelenséget követ el? Az, hogy ő ebben hisz, nem jogosítja fel, hogy a törvényeket önhatalmúlag semmisnek vegye. Az irány, amit képviselnek számomra egyáltalán nem szimpatikus. Itt most a magyar érzelmeket kivenném amúgy ebből a kalapból, mert számomra az a fontos, hogy az országnak legyen jó. Szép dolog magyar termékek között élni és mindenből magyar venni, magyarnak lenni, viszont ha tetszik, ha nem globalizmus van. El lehet küldeni a multikat, de ne legyen már senki sem olyan hülye, hogy nem látja, hogy ezzel bizony a tőkét küldjük el. Sajnos Magyarország ma elég kicsi ahhoz, hogy ilyen értelemben önfentartó legyen. A lehetőségeket kellene jól kihasználni, de nem mindenkit azonnal kiutasítani az országból, akinek 10Ft-tal többje van, legyen az multi, vagy éppen ember.
LMP: Üde szinfolt, üde vakfolt. Színes, mert szép dolgokat szeretnének. Vak, mert amit és ahogy el akarnak érni, az utópizmus kategóriájába esik. Kész, ezzel sajnos nincs mit tenni. Bízom benne, hogy valami normális irányt vesznek, ami valóban fentartható fejlődést kínál, de velük kapcsolatban én talán annak örülök a legjobban, hogy talán valami új színt-stílust visznek a parlamentbe mégha sok dologhoz hülyék is lesznek. Talán sok tekintetben ők a leg baloldalibb érzelműek, sokakkal ellentétben liberálisnak őket egyáltalán nem nevezném.
Jómagam: Igen, szkeptikus vagyok. Igen liberális értékeket vallok, hiszek az egyén szabadságában, de nem vagyok SZDSZ-es, nem vagyok zsidó, nem drogozom, nem szeretném, hogy a gyerekem is drogozzon, szeretem Magyarországot, a hazámat és nem akarok innen elmenni. Gondoltam megelőzöm a találgatásokat. A kommenteket engedni fogom, s igyekszem naponta írni bejegyzéseket, hogy hogyan készül a csabai kolbász. A kommentekre válaszolni viszont nem fogok, vagy csak nagyon ritkán, mert nincs nekem erre időm.
A blog nyilván elfogult, s az én nézeteimet tükrözi, s az a szép ezekben dolgokban, hogy mindenki egy kicsit, vagy éppen nagyon másként gondolja. Mindenkinek van oka, s legfőképpen joga rá. Hát irány az elkövetkezendő négy év, immáron ez a blog is megalakult.
